Swallow my Bullet: 2.fejezet

(Anthony Schneider)

/Vigyázni valakire jobb, mint tétlenül nézni, ahogy védetlenné válik/

        Sokszor megkérdezték már, hogy ha a Anthony-ban fel kellene sorolnom három jó dolgot, mit tudnék mondani. Őszintén szólva, elég bonyolult egy kérdés. Nincs semmi bajom azzal, hogy értelmezzem a kérdést, hanem inkább azzal, hogy pont Anthony-ról kérdez ilyeneket. Ez a férfi egy két lábon járó pszichopata. Soha nem láttam kedvesnek, szerelmesnek vagy bánatosnak. Soha nem mardosta a bűntudat az áldozatai miatt és soha nem élt tiszta életet. Őszintén soha nem viselkedett jól és talán sosem élvezte azt, amit a kezébe adtak. Talán még utálta is, hogy ilyen lett. Lehet hülyeségnek tűnhet, de valaha ő is érezhetett, bár ennek minden lehetőségét kizárnám. Egy érzéstelen, pszichopata, aki eddig csak pusztított. Viszont, ha belegondolok a vele együtt lerótt több száz év elég jól alakult. A viták voltak, sokszor gondolkodtunk azon, hogy lecseréljük a másikat, de sehogy nem ment. A sok baj elég szépen összekovácsolt minket  és sokszor szidtam a fejét, ezeregy dolog miatt, de még is valamennyire szeretem ezt a barom állatot.

-Lehet egy kérdésem, édesem?- érdeklődött és megállt egy fa alatt. Hátát a fa törzsének vetette és kezeit összekulcsolta a mellkasa előtt. Lábát felhúzta a másikkal pedig támaszkodott. Kezeit zsebre vágta és lehajtotta a fejét. Sokszor annyira elbűvölő, hogy még engem is megbűvöl, aki ebben a párosításban a hideg fél. 

-Mond!- kulcsoltam össze a kezem a mellkasom előtt. Le kéne szoknia arról, hogy ilyen kivágott felsőket adjon rám. Olyan olcsónak tűnök benne.

-Szűz vagy még?- kérdezte. Esküszöm, egy pillanatig elhittem, hogy komolyan fogunk beszélgetni. Fölösleges, mert vele nem lehet komolyan beszélni.

-Mit érdekel?- nézetem rá a lehető legmérgesebben. Hogyan is tudnék ilyen kérdés után ránézni?

-Öm... a kastélyról beszéltem neked?- túrt a hajába. Rám nézett, mire megráztam a fejem.- Hu..az gáz!- húzta összébb magát és a tarkóját vakargatta.

-Most ugye nem azt akarod mondani, hogy egy pasi tanyára akarsz engem vinni, ahol olyan szexmániás barmok élnek mint te?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Alig vagyok pár órája a Földön, de már átvettem azokat a szavakat, amiket használnak. Na ilyenkor nem szeretem azt, hogy gyorsan tudok alkalmazkodni a környezetemhez. 

-Ez így nem lenne teljesen igaz, mondjuk. Inkább úgy mondanám, hogy nálam egy picivel visszafogottabbak, bár szerintem tőlem elég paráznod, mivel egy elég szar hírrel jövök- túrt a zsebébe és elővett egy szál cigit. Öngyújtót is elővéve meggyújtotta és engem figyelt.

-Még pedig?- érdeklődtem gyanakvón. Nem féltem semmitől, de az tény, hogy ennek a baromnak a szavai eddig ritkán nyugtattak meg és most se éppen nyugtatott meg.

-Egy szobában leszünk!- mosolygott és szorosan magához ölelt. Rendben, ez már így nem lesz jó. Összegezve a dolgokat nem is rossz, csak kiakasztó, a tény, hogy most egy olyan kastélyban fogok lakni, ahol túlteng a tesztoszteron és ráadásul az alfa hím szobájában, aki mellesleg a gonosz fogalom megtestesítője. Érdekes lesz ez így!

-Oké, de azért, ugye külön ágyban?- néztem rá. Anthony csak nemet mondón megrázta a fejét. -Ne már! Nem alszok veled egy ágyban!- jelentettem ki határozottan. 

-Ugyan már! Láttál már pucéran és nem tudom hányszor játszottunk házaspárt, tehát nem értem ezt a kiakadást!- szegezte a fejemnek. Hirtelen a dühöm elszállt és enyhe sértődöttséget színlelve húztam el a szám. Kezdi megint. Neki mindig igaza van és soha nem téved! Idegesítő!- Na, akkor megpróbálkozol velem aludni?- nézett rám kedvesen. Átlátszóan játssza a kedveset, ami rémisztő bárhogy is nézzük.

-Semmi fogdosás és meztelenkedés!- mondtam ki az elvárásom. Szemöldökét ráncolva ingatta a fejét. Mellé nyúltam tán? Valószínű.

-Drágám, ne kérj lehetetlent!- fogta meg a kezem és csókolt bele a tenyerembe. Utálom, mikor ilyen.

-De nem meztelenkedhetsz! Egy alsónadrág a minimum!- mondtam fölényesen. Száját féloldalas mosolyra húzta és szürke szemeivel az enyémbe nézett. Valahogy ettől se lettem nyugodt.

-Egy ilyen gyönyörű nő mellett nehéz lesz!- suttogta a fülembe. Utálom!

            Az erdő sötétjében sétálni egy sötét angyallal eléggé nyomasztó lehet sokak számára, de nekem nem. Soha nem féltem Anthony-val sétálni a sötétségben, mert valahogy elég volt megfognom a kezét és már valami tudtam, hogy védeni fog. Persze minden kézfogás után megkaptam, hogy ilyet soha, mert ez nagyon ciki meg minden, de utána mindig megengedte, hogy megcsináljam. Most épp nem a kezét fogtam, csak a karjába kapaszkodtam. A fák sűrűn álltak, a nap ide már nem jutott be, bárhogyan is próbálkozott volna. A földön száraz faágak törtek ketté, ahogy rájuk léptünk és száraz levelek borították a fekete földet. Beleszippantottam a levegőbe és ott kellemetlen dögszag honolt. Mintha ide csak meghalni jönnének az emberek. Félelmetes volt. A sötétben feszült csend volt és hátamon éreztem, hogy figyelnek minket. Nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz emberek néznek minket, de nem is érdekelt. Anthony-ba kapaszkodva, szorosan hozzábújva lépkedtem. 

-Félsz?- kérdezte és arcomra egy csókot nyomott.

-Kicsit!- mondtam és még közelebb bújtam hozzá, mikor egy holló repült el a fejem mellett és másik oldalról egy farkas vérfagyasztó vonyítása törte meg a csendet.

-Ne aggódj! Nem kell félni. Minket nem bántanak!- mondta és azzal a kezével, amit eddig szorongattam átfogta a derekam. 

-Minket? Másokat igen?- néztem fel rá. Anthony csak előre meredt és nézte a sötét utat. 

-Idegeneket igen- nyögte ki és behúzott egy útelágazásban a sötétebbik útra. A földet néztem és ez talán még hátborzongatóbb volt. A földön koponyák hevertek mellettük pár kar vagy lán csonttal. A hús már mindről lerohadt vagy a dögevők lerágták. Az utat tüskés bokrok fogták körbe, melyeken fekete szirmú rózsák nyíltak. Az egész hely gyászban úszott. 

-Hol vagyunk?- néztem a derekamat ölelgető férfire. Ő erősebben húzott magához és elővette a sétabotját. 

-Halál-völgy? Rémlik?- érdeklődött. Hirtelen megtorpantam és idegesen kezdtem játszani a kezemen lévő csipkével. Ez az a hely, ahova csak olyan emberek jöhetnek, akiknek hatalmuk van a sötétség felett. Ide jöhetnek vámpírok, boszorkányok, démonok és rossz angyalok. Ide csak is ők jöhetnek, mert a jólelkű embereket élve falják fel az itten szörnyek, ha megérzik bennük a jó szándékot. Angyalok ide nem jöhetnek.

-Miért ide hoztál?- néztem rá, mire maga felé fordított és komolyan a szemebe nézett. Ez már nem jó!

-Ide nem jöhetnek halandók csak a mi engedélyünkkel! Itt ha hiszed, ha nem, biztonságosan tudjuk figyelni Tom-ot és Bill-t!- simított végig a hajamon. 

-De én jó vagyok! És Bill nem a mi védencünk!- néztem rá. Ő csak tovább simogatta a hajam.

-Bukott angyal vagy, annyira jó már nem lehetsz! És egyhamar Bill a védencünk lesz!- mondta teljesen nyugodtan. 

-Nem értelek- mondtam, mire ő magához húzott és karjait körém fonta. Mi történik itt? Ritkán viselkedik így.

-Mindenre rájössz!- mondta és ugyan nem ölelve, de derekamnál fogva húzott tovább.

            A sötét, ijesztő völgynek nem hamar, de vége lett, és amint vége lett egy gyönyörű, de napsütés mentes rétre léptünk ki, ahol egy régi, reneszánsz kori kastély állt. A kastély megbűvölő volt. Az egész kastély téglából épített, szürkére mázolt épület volt. Ablakiban vörös vagy fekete függönyök lógtak. Párkányain varjúk ültek és egy szólamként kezdtek krákogni. A kastélyra vérvörös rózsatövek próbáltak felkapaszkodni. A bejárat előtt egy hosszú sétány volt, melyen fekete macskakövek voltak lerakva. A kikövezett úton túl smaragdzöld fű húzódott, ameddig csak a szem ellát. A füvön hatalmas fenyők nőttek és sötétítették tovább az utat. 

-Ez?- kérdeztem csodálkozva. 

-Kicsíptük kicsit mivel tudtuk, hogy jössz!- hallottam egy hangot az egyik fa árnyékából. Odafordultam és mosolyogva néztem, ahogy a fa alatt egy férfi csellóját szorongatva, enyhén mosolyogva néz engem. Éjfekete hajába a szél könnyedén kapott. Lábain fekete bőrnadrág feszült. Porcelán fehér mellkasát egy fekete bőrmellény takarta. Kezein egy szürke ujjatlan kesztyű feszült. Sötét szemeivel végig mért, majd kajánul elmosolyodott. Aggódjak? Lehet nem ártana.

-Felix Hurt! És magácska neve mi?- fogta meg a kezem és hosszan rányomta ajkait. Nyelvét óvatosan kidugta, majd ajkait szélesebbre tárta és nyelvével simogatni kezdte a kézfejem. Ez már abszurd! 

-Mortincia Black- rántottam volna el a kezem, de Felix erősebb volt nálam. Kétségbeesetten meredtem Anthony-ra, aki csak gonosz mosollyal, állát simogatva és vállat rántva hagyta, hogy leendő lakótársam kóstolgassa a kezem. Belegondolva, ennél lehet rosszabb? Egy gonosz alfa hímnél és egy kóstolgatós férfinél nem lehet rosszabb, ugye?

-Finom a kislány. Elég jól döntöttél, mikor idehoztad, tutira meg lehet benne bízni!- törölte meg a száját. Én csak sokkolt arccal meredtem rá. Komolyan, egy angyaltól mit vártak?

-Angyal, ennél azért több dolgot nem tudtál kinyalni a kézfejéről?- sziszegte Anthony Felix-nek. Nekem már a szemöldököm kezdett rángatózni ezektől, és még a szépség kedvéért ez még csak kettő! Hova kerültem?

-Miért nem kérdezed meg tőle, te hülye balfasz? Esküszöm, hülyébb vagy, mint egy csiga!- sziszegte Felix a rossza angyalnak, aki csak megragadta annak gallérját és felnyomta a legközelebbi fatörzsre.  Olyanok, mint két rossz kandúr, akik a cicalányért harcolnak. Cicaharc ez!

-A helyedben befognám, mert a csellód a seggedben fog kikötni!- suttogta hallhatóan Felix fülébe Anthony. A rosszabb helyzetben álló férfi csak szemet fogatva tette karjait keresztbe mellkasa előtt. 

-Annyira te se vagy szemét!- mondta féloldalas mosollyal. Ez hülye vagy nem ismeri Anthony-t. Hangosan felnevettem és a társam is jót nevetett lakótársunk mondatán. Látom, nem csak én tartottam ezt a mondatot átgondolatlannak.- Most mi van?- nézett értetlenül. Én megálltam a röhögésben és Anthony leengedte Felix-et. 

-Ő? Nem ismered te eléggé őt!- mondtam. A rossz angyal csak bólogatott és a hátam mögé sétált. Óvatosan átölelt hátulról és megpuszilta az arcom. Anthony egója, az örök fegyvere.

-Látod, okosabb és hajlékonyabb, mint hinnéd!- simított végig a combomon. Szemem elkerekedett és már lendítettem is hátra a lábam, mikor egy harmadik kéz tapadt bokámra. Egyre abszurdabb. Félix még mindig a fánál állt, Anthony kezei szorosan fogták a derekam, én meg minek fognám meg a bokám? Egy negyedik a hunyó. 

           Óvatosan kibontakoztam Anthony kezeiből és átnéztem a lábai között. Egy földön fekvő, fiatal fiú fogta meg a lábam. Kikerekedett szemmel néztem rá, mire elengedte a lábam és felkelt a földről. Leporolta a ruháját és átölelte partnerem, akinek arcáról rikított a bosszúság. 

-Azt a nagy ajándékot nem bántod! Az az enyém!- mondta és bőrkesztyűbe bújtatott kezeivel macskákhoz illő karmolást mutatott. Ennél rosszabb nem lehet, mi? De, mindig lehet rosszabb. -Mellesleg, ki az új kis kurva? Elég érdekesen öltözködik. Nem így szoktak!- tette fejét a rossz angyal széles vállára és annak nyakába csókolt. Bronzos haja , porcelán fehér arcába hullott. Ruhája akár egy 19.századi hadvezéré. Ki ez? Egyik kezét lassan, de biztosan Anthony ágyéka felé tolta, amit talán az nem is annyira zavart. Esküszöm, itt én hanyatt dobom magam!

-Khm...esetleg lehetne máskor? Most perpillanat egy angyal van a társaságunkban. Egy nőnemű angyal, akit gondolom nem igazán érdekel a ti ágyakrobatikátok!- tette a kezét a vállamra Felix. Oh, egy minimális értelmiség csillant meg, ezeknek a sötét agyukban! Lehet még sincs minden veszve!

-Egy angyal? Hol?- lökte arrébb Anthony-t az eddig rajta csüngő fiú. Én felemeltem a kezem és felhúzott szemöldökkel néztem rá. 

-Joseph Van Lawless!- nyújtott kezet. 

-Mortincia Black! Ugye te nem nyalogatsz?- húztam mellkasom elé a kezem. Ő felnevetett és megrázta a fejét. 

-Az csak Felix-re vall. Én kedves vagyok és cuki meg aranyos és nem utolsó sorban Cicafiú!- tartotta a kezét nekem.

-Melyik kezed nem járt már ott?- kérdeztem. Erre megint elkezdett nevetni. Kék szemei csak úgy csillogtak. Cicafiú? Ez honnan jöhetett? Várjunk, akarom tudni? Belegondolva, nem!

-Mindkettő. De ezt megmostam!- nyújtotta a jobb kezét. Elfogadtam, majd gyorsan megráztam a kezét és vettem is el.- Ja, és bocsika a kurvázásért! Az én cukikám nem szokott hozni ide norma csajokat vagy angyalokat!- mosolygott. 

-Mondhatni, nagyon férfias volt!- morogta Felix, aki még mindig mellettem állt. Halkan felkuncogtam. 

-Kussolj! Te nyalogattad!- mondta Joseph. Újabb cicaharc? Valószínű. 

  Óvatosan lépkedtem arrébb és ekkor valaki felkapott. Mi? Ha jött az ötödik tag most csapom le Anthony-t. Hátra néztem és az említett tartott karjaiban. Gyors futásnak eredt, míg Felix és Joseph vitatkoztak. El is felejtettem, hogy milyen gyorsan fut. Összemosódó, sötét színeket láttam. Hátam mögött ajtók csapódtak be és az émelygés fogott el. A bent lévő szagok valahogy sokkal émelyítőbbek voltak, mint a hullaszag.

-Lassabban, hátha nem érzem ezt a büdöset!- mondtam, mire Anthony megállt. Rám nézett, majd végig simított az arcomon. Kezéből áradt az a bűz.

-Ez csak férfi szag. Nyugi, meg fogod szokni!- puszilt arcon és bevitt egy szobába. A szoba falai vérvörösen izzottak. Az asztalon koponyák tartották a gyertyákat és a kacsatollakat. Az ablakon fekete függöny lógott. Valami mély hang járta át a szobát. Az ágyon fekete selyem takaró terült szét. A koponyákban a gyertyák mind égtek és ezzel adtak a szobának egy gyenge fényt. Az ágy mellett lévő falon egy könyvespolc állt rengeteg könyvvel. A polc tetején egy fekete holló meredt az ajtóra. Félnem kellene lehet, de nem teszem. Sejtem, hogy ez Anthony szobája, ahol egyszerű sötétség vetekszik az eleganciával. Hiába egy gonosz féreg, számára az elegancia és a sötétség mindig alap dolgok voltak és néha még az én szemléletemmel is lenyűgözően tudta ezeket ötvözni. Talán ennyi csodálni valót tudtam benne találni. 

-Gyönyörű!- mondtam, mire az ágy felé terelt. 

-Pihenned kéne. Szépségem, eddig elég csúnyán megviseltek a történések. Ne aggódj ide senki se jön be. Félnek ettől a helytől- mosolygott, ahogy a párnákra fektetett. 

-Lefürödnék inkább, után aludnék. Sok piszok ragad az emberre a földi léte alatt!- mosolyogtam. Furcsán áll neki a gondoskodó szerepe.

-Előkészítem a fürdőt!- indult el a könyvespolc melletti ajtó felé. Kinyitotta az ajtót és az erős fényben megállt. Valami dobbant bennem. Csuklóm után kaptam és egyenletes dobogást tapintottam ki. Mi ez?- Elindult a szíved. Most már bukott angyal vagy. Nem ember, de nem is angyal. Minden angyali erőd megmaradt, de most már sebezhetőbb lettél. Kérlek, vigyáz magadra, mert....-akadt el a mondatban. Furcsállva néztem rá. A kezemen lévő kezem alatt gyorsabban kezdett dobogni a dobogás. 

-Mert?- kérdeztem. Nem értem. Mióta a szobájában vagyunk, mintha teljesen kicserélték volna. Kedves és elhagyta a határozottsága. Naiv, de udvarias férfi lett itt belőle, ami talán nagyobb gond, mintha meg akarna ölni. 

-Pihenj szépségem! Nem soká jövök!- jött vissza és puszilt homlokon. Végig simított a nyakamon, majd kaján vigyorral elment. Kicsit zavaros ő nekem. Persze tudom, hogy egyik kedvenc szórakozása az emberek összezavarása, de én nem vagyok ember. Engem miért akar összezavarni? Soha nem tettem ellene semmi rosszat. Jóvá se akartam tenni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz a Földön élni. Talán nehezebb, mint hittem.